Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Natalia: Vakmerő vagyok

2008.07.20

 

Natalia Oreiro: Vakmerő vagyok

 

Córdobában járt hogy bemutassa ruhaüzletét. Beszél az öltözködésről és ruhatervezésről, mozis és televíziós terveiről és hogy mennyire szeretne a hegyekbe szökni.

Talán a képernyő által sugallt különlegesség érzet az oka annak, hogy amikor az embereknek alkalmuk van egy hírességet közelről látni, a legfontosabb amit meg akarnak vizsgálni az az, hogy milyen magas, mennyire csinos és hogy milyen a haja.Ezt tette a hétvégén egy kisebb csoportosulás is, akik aköré a ruhaüzlet köré sereglettek, amit N.O. a Córdoba vásárlónegyedben mutatott be. A színésznő, külvárosi lány hírnevéhez híven odament rajongóihoz, hogy üdvözölje őket, pózolt a sajtó és a mobiltelefonok fényképezőgépeinek, megölelt néhányat a magasságát saccolók közül és nem lett bosszús amiért páran megsimogatták barna hajpótlását (igen hajpótlása van).

Nővére, Adriana kíséretében, akivel a Las Oreiro márkanevű ruhákat tervezi, beszélt a La Voz del Interior magazinnak az összes  szenvedélyéről: színészetről, éneklésről, ruhatervezésről, a környezetvédelemről, moziról, sőt a cordobai hegyekben lévő földjéről is.

- Olyan ruhákat tervezel, amiket te is felvennél?

- Persze. Eleinte csak valami kis dolgot akartunk csinálni, ez az ötlet azokból az időkből származik, amikor én még csak 12 éves voltam, a nővérem pedig 16, és szabás-varrást tanultunk. Később a nővéremet felvették ruhatervező szakra én pedig a szerepeimen keresztül foglalkoztam az öltözködéssel. A Sos mi vidában sok saját ruhát viseltem, olyanokat, amiket otthonról hoztam.

-Milyen ötletek származnak tőled a ruhatervezésekből??

- Az ötlet, hogy saját márkanevünk legyen, az enyém volt: a nővérem konzervatívabb, én pedig vakmerőbb vagyok és ez a kettő együtt teszi a Las Oreirót azzá ami, két különböző nő, de ugyanolyan szenvedéllyel a színek, az ötven körüli nők kinézete, az idomok, és a nőiesség iránt. Manapság még mindig a túlzott soványság tűnik divatosnak, de számomra a női szépség pont az, ami a nőt megkülönbözteti a férfitól: az idomaik, a formásságuk.

Natalia elmondja, hogyha választania kellene egy klasszikus és egy mai dívát, hogy felöltöztesse, Audrey Hepburn és Gwen Stefani mellett döntene és bevallja, hogy magánkívül van az örömtől, ha a kolléganői a ruháit viselik. "A legutóbb megjelent Gente címlapján Carla Peterson egy vörös ruhában látható, mely az én kollekciómból való. Nem is szólt nekem róla, egy újságosbódéban akadt meg rajta a szemem! Jobban örülök annak, ha másokon is látom az általam kreált ruhákat, mintha csak én viselném azokat, de tényleg!" - fűzi hozzá.

Kvantumkémia
És nemcsak a divatízlésen osztozkodik Carla Petersonnal, hanem a férfiakon is. Oreiro hamarosan szerepelni fog egy sorozatban (Amanda O), mely az interneten lesz látható majd és melyben partnere Luciano Castro, a Lalola színésze lesz. Azt mondja annyira elbűvöli a szerepe ("Ez valami más, mint amit csinálni szoktam, ez egy komplett bolond nő, idegesítő, ahogy bosszantja az embereket, nagyon szórakoztató", előlegezi meg), mint ahogy a partnere: "Engem elbűvöl Luciano, nagy kedvem volt vele dolgozni, kiderült, hogy neki is velem és beadta a derekát."

- Hiszel abban, hogy a partnerek közti kémia működteti a sorozatot?

- Igen, de elsősorban egy jó történetben hiszek, amit el lehet mesélni. Ettől kezdve, ha van egy szerelmi történet is, alapvető, hogy a főszereleplőknek legyen kémiájuk. Lehetsz jó színész, vagy akármilyen szuperül jösz is ki a partnereddel, ha ez nem látszik a képernyőn. Bárcsak Lucianóval működne ez a dolog! Amellett, hogy a lányokat is elbűvöli.

- Majd megtudod, hogy mennyien irigyeltek...

- Igen, na nem is vagyok bolond, hogy akármilyen partnereket válasszak. (nevet)

- Dolgoztok még együtt Facundo Aranával?

- Igen szeretnék, egyfolytában beszélünk és fantáziálunk arról, hogy újra csinálunk valamit együtt és mi magunk leszünk a producerek.

- Az emberek arról fantáziálnak, hogy köztetek más is történik a kamerák mögött...

- Igen, de ez azóta így van, mióta 1994-ben megismerkedtünk. Mindahányszor együtt dolgozunk, ezt mondják rólunk. Valóban ő az egyike azoknak a személyeknek, akivel a legtöbb kémiám van mikor dolgozunk, és az emberek szeretik azt hinni, hogy ez a jeleneteken túl is így van. Szerencsére van valakim otthon, aki ezt eléggé jól viseli. Az emberek fantáziálnak és ez így van rendjén, hogy a publikum erről álmodik. Amikor moziba megyek én is azt szeretném hinni, hogy amit látok az megtörténik és hogy én vagyok a film főhősnője.

Rendezni vagy csirkéket nevelni
Az Oreiro bolygó nem áll meg. Natalia egy romantikus vígjátékot forgat Diego Perettivel és Norma Aleandróval. Fellép és énekel majd a Napfény a gyermekekért különkiadásában és folytatja ökológiai műsorát, a Természetes Segítséget (Recurso Natural) a Hetes Csatornán. A zöld mozgalom meggyőződéses híve, melyet néhány éve segít, és úgy hiszi, hogy állampolgárként kisebb akciókat kell tenniük a bolygó épségéért, úgyismint megkövetelni a kormánytól, hogy intézkedéseket hozzon.

Miközben beszél az Oreiro nővérek gyerekkori képeivel és kis aprólékosan kidolgozott Buddha szobrocskával (mely az egyik kedvenc szimbólumuk) kidekorált helységben ülve, arra is szakít időt, hogy üdvözölje azokat, akik az ablak túloldaláról nézik őt, mosolyog és csókot dob annak, aki kéri. Ezt látva a következő kérdés nem rosszindulatú, hanem szinte adja magát.

- Nem érzed néha nyomasztónak, hogy mindig mindenkinek ezt az arcodat kell mutatnod?

- Mindig is ilyen voltam, amilyennek látnak az emberek. Most ülhetek itt éppen ebben az öltözékben, később átöltözöm egy estélyibe egy elegáns ünnepélyre, holnap meg akár egy joggingban láthatsz biciklizni. Aztán ha kedvem van énekelni, énekelek. Vagy színészkedem. Vagy ruhát tervezek. Nem számít, hogy másoknak tetszik-e. Az évek során úgyis kiderül a tetteink következménye, az, hogy másoknak tetszik-e (persze sikerekkel és hibákkal együtt) és ez teszi igazzá.

- De nem zsúfoltak a napjaid?

- De igen. És ha rosszul alszom, rosszkedvű vagyok. Tegnap például egy szemhunyásnyit sem aludtam, egyfolytában terveket készítettem. Ma viszont tudok egy kicsit sziesztázni.

- Színészkedsz, énekelsz, ökológiával foglalkozol, ruhát tervezel. Van még valamilyen vágyad, amit megvalósítanál?

- Igen, sok év múlva, miután tanultam és megszereztem a kellő tapasztalatot, arról álmodozom, hogy mozifilmet rendezek, ezt nagyon szeretném. Hiszem, hogy az életem során szerzett tapasztalatok kiteljesednek majd. De az is lehet, hogy nem így lesz és egy tanyán fogok csirkéket nevelni.

- Inkább városi lánynak nézel ki.

- Ne hidd! A valóságban Córdobában van egy földem, a Calamuchita völgyben. Minden évben idejövök és nagyon élvezem. Másfelől uruguayi vagyok, és láttad, hogy azt mondják, nyugodtak és békések vagyunk. Én is az vagyok, bár ez nem látszik.

(forrás: La Voz; fordította: Goli)

 
 

Profilkép


 


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 32244
Hónap: 180
Nap: 7